<p>Ősz óta érik bennem egy gondolat, ami a legutóbbi Újholddal született meg bennem teljesen. Aminek következtében én azt mondom a Föld napján, hogy: Ne küzdj a környezetvédelemért!</p>
<p>Amikor hivatásommá vált a környezetvédelem úgy véltem, hogy az emberiség akkor tud harmóniában, egészségben és szeretetben együtt élni ha a jóllétét egészséges környezet szolgálja. Ami „kint” (=környezet) az van „bent”(=emberi lélek). Azonban az fogalmazódott meg bennem az elmúlt időben, hogy a megoldás pont fordítva van. Ehhez azonban engedjetek meg egy kis gondolati kitekintést.</p>
<p>Nyolc éve azt fogalmaztam meg, hogy zöld trendet kell kialakítani, mert ha a környezetvédelem divatos lesz, senki nem akar majd kimaradni belőle. Akkor még álmodni se mertem, hogy pár évre rá megvalósul. De mint minden divat és irányzat (a mély megértés hiányában) ahogy népszerűbbé vált, úgy öltött egyre szélsőségesebb formát. Mit eredményezett?:</p>
<ul>
<li>Összetartás helyett széthúzást.</li>
<li>Optimista céltudat helyett klímaszorongást és frusztrációt.</li>
<li>Harmónia és megértés helyett álszentséget, áldozatokat és lemondást.</li>
<li>Megoldások helyett problémahalmozást.</li>
<li>Megengedés helyett harcot és mondjuk ki: eredménytelen küzdelmet.</li>
</ul>
<p>Emiatt azt mondom, ne küzdj a környezetvédelemért. Mit csináljunk helyette? Én az alábbiakat határozom el:</p>
<ul>
<li>Harc és küzdelem helyett megengedem, hogy minden történjen a maga idejében.</li>
<li>A problémák mindig tanulási lehetőséget kínálnak így azokat inkább olyan lehetőségeknek tekintem, mely közelebb visznek a megoldáshoz.</li>
<li>Újra tanulom a környezetvédelmet az életemben és csak azt hagyom meg, ami nem jár lemondással és áldozattal, hogy ne keltsen bennem valaminek képzeletbeli hiánya rossz érzést.</li>
<li>Megyek előre, teszem a dolgom, de már nem úgy, hogy azon szorongok, mit hoz a jövő, hanem látva, megélve és megőrizve a jelen kor szépségét. Rácsodálkozva az emberben lakozó tudásra és lehetőségre.</li>
<li>Összetartva hisz csak így sikerülhet. De hogyan, ha mi emberek napról napra egyre távolabb kerülünk egymástól?! Erre nincs pontosabb válaszom csak egy szó: Szeretet. A szeretet pedig elfogadás: azaz elfogadom a jelent, elfogadom azokat, akik nem tesznek a környezetvédelemért, elfogadom a lehetőségét annak, hogy a gyerekem egy kifosztott világban fog felnőni… (remélem érzitek ezeknek a szavaknak a súlyát), teszem ezt azért mert hiszem azt hogy a szeretet, az elfogadás, a megengedés az egyetlen olyan energiacsomag ami teremt és nem rombol. Ami épít, visz előre és megoldást nyújt mindarra, ami miatt eddig nem valósulhatott meg a környezetünk megóvása.</li>
</ul>
<p>Összegezve már nem akarom megváltoztatni a világot. Elfogadom és szeretem olyannak amilyen. Meglátom a jelen pillanat szépségét. Nem akarom, hogy egyetérts velem, nem akarom, hogy úgy csináld ahogy én, nem akarok hatással lenni rád. Már csak egy dolgom van amit megmutatok itt most is és a jövőben az a: szeretet.</p>
<p> </p>